Sharkee's Bike

 https://www.facebook.com/Sharkeesbike/

A világon 401 cápa faj létezik. Közülük a legnagyobb a cetcápa, a legkisebb a kukkoló cápa. A világ leggyorsabb cápája a makó cápa.

A legfélelmetesebb a nagy fehér cápa.
A cápák rendszerint késő délután támadnak, mivel sötétedés után táplálkoznak. A ragadozó cápák közül a nagy fehér cápa a legfalánkabb, ráveti magát a nagy halakra, tonhalakra, rókacápákra, fókákra, tengeri teknősökre.

A cápákat ingerli, ha valaki nem úszik, hanem tapossa a vizet vagy vonaglik, mint egy vergődő hal. Érdeklődnek az élénk színű és a fényes fekete fürdőruhák iránt, ez utóbbiak ugyanis a fókákra emlékeztetik őket. A cápák messziről megérzik a vér szagát, ha nagyon éhesek, őrjöngve felfalják megsebzett társaikat is.

Legfenyegetettebb Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika partszakasza, veszélyes New Jersey partja, de minden tengerparton lehet cápaveszély. Szemmel láthatólag a cápák az egyedüli állatok, amelyek sohasem betegszenek meg. A jelenlegi ismeretek szerint immunisak minden ismert betegségre, még a rákot is beleértve. 

A cápák általában elevenszülők, de például a hering cápa és a dajka cápa petében szüli meg utódát.
A cápák közel 60 millió éve szinte változatlan testtel szelik a vizeket. A látásuk 10-szer olyan jó, mint a macskáké. Bár nincs látható fülük, mégis kiváló a hallásuk. A fülük inkább a gyengébb hangokat észleli. A cápák érzékelik az elektromosságot és több kilométerről meg érzi a vért. A cápák farokuszonya nagyon különbözik a halakétól. 

Minden cápafajnak más formájú a fogai. A szájban fűrészfogszerűen helyezkednek el. A cápák következőképpen használják a fogaikat: a támadásra induló cápa először hatalmasra tátja a száját, felemeli a pofáját, és felső állkapcsát előretolja. Mi erre képtelenek lennénk, mert a felső állkapcsunk szilárdan rögzül a koponyához. A cápa azonban képes a fogsorát ily módon a fej alsó részéről teljesen előretolni. Ezután, a cápa a szemét befordítja a koponyaüregbe, hogy megóvja az esetleges sérülésektől. A harapás ereje: 3 tonna/négyzetcentiméter. A fogai olyan erősek hogy még a csontot is képesek kettéharapni. Az erős igénybevétel gyorsan koptatja a fogakat. Minthogy ezek a fogak nem az állkapocs szilárd tartozékai, hanem 1 érdes bőr-alaplemezen ülnek, ezért a cápa nem ismeri a fogfájást, és képes rá hogy a sérült fogakat újakkal pótolja, méghozzá egész élete során. Egy harapással 15 kilót is ki tudnak harapni áldozatukból.

A nyílt tengeri cápák óránként akár 50 km/h-s sebességgel is képesek úszni. A gyorsasági rekord azonban ennél is több. A rekorder a mako cápa, amelynek a teljesítménye 90 km/h. A hajtóerőt kizárólag a sebesen ide-oda csapkodó farokúszó biztosítja. A mellúszók kizárólag kormányzásra valók. Ha a cápa gyors mozdulattal harántirányba fordítja őket, szinte egy helyben meg tud állni, vagy éles szögben el tud kanyarodni. A háromszögletű hátúszó az iránytartást biztosítja. Szemben a széles körben elterjedt meggyőződéssel, általában nem a vízfelszínt szántja - ha csak a cápa éppen nem valami felszínen úszó dolog után akar kapni.  Ha a tengeren közel s távol egyetlen hátúszó sem mutatkozik, ez még egyáltalán nem bizonyítja, hogy nincsen cápa a közelben.

A fehér cápa talán a világ egyik legrettegettebb ragadozója. Pedig a fehér cápa, több fajtársához hasonlóan, elsősorban halakkal táplálkozó húsevő, de más cápákat és tengeri teknősöket, esetenként kisebb tengeri emlősöket is elfogyaszt.

Néha előfordul ugyan, hogy egy cápa megmarja, halálosan megsebzi az embert, de a találkozások túlnyomó többségében a cápa húzza a rövidebbet. Ha összevetjük a fürdőzőket ért évi száz cápatámadást a világon kifogott 600 ezer tonna cápával és rájával, be kell ismernünk, hogy az ember pusztítja őket, nem pedig fordítva.

A nagy fehér cápa a tengerek fáradhatatlan cirkálója, testhossza átlagosan 4,5 méter körüli, de nem ritkák a 6 méteres példányok sem. Ellentétben nevével teste nagy része szürkés árnyalatú csak a hasa fehér. Rendkívül jó érzékszervekkel rendelkezik. Van egy különleges szerve az úgynevezett Lorenzini-féle ampulla. A cápa ezzel érzékeli az élő szervezetek, azsákmányállatok által kibocsátott gyenge elektromos erőteret.

De képesek érzékelni a víz sótartalmát, nyomás és hőmérséklet különbségeket, a tengervíz nyomását és összetételét. Legkiválóbb szervük azonban az orruk, agyuk kétharmada csak a szaglással foglalkozik. Állítólag egyetlen csepp vért képesek megérezni több kilométeres távolságból.

Több furcsa számunkra felfoghatatlan és nehezen megemészthető táplálkozási szokásuk van. Az egyik ilyen az egyedülálló "méhen" belüli kannibalizmusnak nevezett táplálkozási jelenség: a legerősebb embriók megeszik a terméketlen petéket és a leggyengébb embriókat. A másik ilyen a "zabáló düh" amikor a cápák féktelen, önkívületi állapotban táplálkoznak nem kímélve társaikat és önmagukat sem. Bálnavadászok elmondása szerint az ilyen táplálkozási őrületbe esett cápák egymás testét felhasítják és előfordul, hogy az áldozat saját belső szerveit falja fel, mielőtt a többiek széttépnék.

Legkönnyebben tipikus háromszögletű, fűrészes fogairól ismerhető fel. Rengeteg különleges képessége van. Például, ha a hím elér egy bizonyos nagyságot nősténnyé változik (köztudott, hogy a nőstény nagyobb, mint a hím). Valószínűleg erre az a magyarázat, hogy a faj csak így tudja fenntartani az egyedfejlődést, és a szaporodást, mert csak a „legerősebb láncszem” maradhat életben. Másik különleges képessége, hogy a testhőmérsékletét a víznél akár tíz fokkal is magasabban tudja tartani, és ez teszi különleges ragadozóvá. Izmai ettől hatékonyabban működnek. Ha akarja, a nagyobb halak közül kivétel nélkül bármelyiket megtámadhatja, és elejtheti. A tengerekben, óceánokban ő a csúcsragadozó. Senki sem mer vele szembe szállni, csak a cetcápa, és a jól felfegyverkezett ember.
Ezt az erős, sebes, szívós cápát tartják a legkiszámíthatatlanabbnak. Más fajok, például a tigris-, vagy a makó cápa körbeússza áldozatát, mielőtt támad, de ő minden „előkészület” nélkül ráveti magát áldozatára. Bár az is előfordult már, hogy a búvárok láttán nyomban menekülni kezdett.
A cápákra igen jellemző áramvonalas, torpedó formájú test, félhold alakú farok és a széles mellúszók rögtön elárulják, hogy ez a cápa igen jó úszó. Annak is kell lennie, mivel egy pillanatra sem állhat meg, állandóan áramolnia kell a víznek a kopoltyúján, különben elpusztul. Támadás közben rövid távon is nagy sebességre tud felgyorsulni, és néha még a vízből is kiugrik. A fehér cápa szimata, és látása is elsőrangú, általában a vergődő mozdulatoknak nem tud ellenállni. Annak ellenére, hogy nem túl gyakori faj, szinte mindenhol előfordul. Magányosan, vagy párokban él, soha nem tömörül falkákba. A fehér cápák vándorlásaik során átszelik az óceánokat is. Ilyenkor lassan, 3,2 km/h-s sebességgel naphosszat úsznak.

A cápatámadások túlélői egyöntetűen állítják, hogy amikor megharapták őket, alig éreztek fájdalmat. Sokkal inkább "karmolást és csiklandozást". Ennek az a magyarázata hogy a cápafogak olyanok mint a sebészeti kések: ezek a fogak kemények mint az acél és élesek akár a beretva. Évente sokkal többen halnak meg kígyómarásban, mint cápatámadásokban, bár igaz, ami igaz ez sokkal sokkolóbb látvány. Rengeteg ember számára a nagy fehér cápa maga a megtestesült borzalom. Millió alkalommal próbálták bebizonyítani, hogy a fehér cápa mért támad az emberekre. A legelfogathatóbb indok, hogy az úszásunk olyan, mint egy vergődő halé, és ha szörfdeszkára ülünk, hasonlítunk a cápa kedvenc eledeléhez, a fókához.  A cápatámadásokat időről időre megpróbálják kapcsolatba hozni különféle külső tényezőkkel. Sok körülményt figyelembe vettek már, köztük a víz tisztaságát, a hőmérsékletet, a parttól mért távolságot, az időjárás jellegét, az évszakot, az apályt-dagályt, az áldozat bőrének színét, stb..
Az eredmények értékelése nem mindig meggyőző. 

Mivel az ember hasonlít egy fókára, a cápa csak „megkóstolja”, és „csak” beleharap, de mihelyst észreveszi, hogy más az íze, menten tovább áll. Az ember vére viszont nagyon vonzza a cápákat.

Mindent összevetve talán túlságosan is tartunk eme ösztönös fajtól. Alaposabban megvizsgálva viszont rájöhetünk, hogy e fajnak van oka félni az embertől. Az ember tolakodott be a cápa élőhelyébe okot szolgáltatva a konfliktusokra. Tartsuk tiszteletben az élővilágot!

Mottó: Ne öld, védd a cápákat!

(forrás: internet)

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat